Az év eleje sokak számára az újrakezdés szimbóluma. Ilyenkor gyakran jelennek meg bennünk célok, tervek és elhatározások, ami azt ígéri, hogy most majd „jobban csináljuk”, de mégis, a télnek van egy egészen más minősége is, amely nem a gyors haladásra, hanem a lassításra, a befelé figyelésre és az újrakapcsolódásra hív. Minden január lehetőség arra, hogy ne csak előre nézzünk, hanem önmagunk felé is.
Ez az időszak nem feltétlenül a részletes tervezésről vagy a teljesítményről szól. Sokkal inkább arról, hogy teret adjunk annak, ami bennünk van, és megengedjük magunknak az álmodozást.
A mi téli mantránk, így hangzik.
Ez a mondat nem sürget, nem kér számon, és nem ígér gyors eredményeket. Inkább emlékeztet arra, hogy az életünk formálása egy folyamat, minden apró lépés számít.
A jövőre vonatkozó elképzeléseink gyakran összekapcsolódnak a kontroll igényével, mintha lennénk biztonságban, ha mindent előre látunk, és pontosan megtervezünk. Valójában azonban a jövőtervezés sokkal inkább belső munka. Arról szól, kapcsolódjunk az értékeinkhez, és kíváncsian kérdezzük magunktól, milyen érzésekre vágyunk igazán, milyen kapcsolatokban szeretnénk jelen lenni, és milyen tevékenységekben érezzük magunkat élőknek. Ezek a kérdések nem válaszokat várnak, hanem figyelmet és őszinteséget.
Segítő szakemberként különösen fontos , hogy ne csak mások igényeire hangolódjunk, hanem önmagunkra is. Ha folyamatosan kifelé figyelünk, könnyen elveszíthetjük a saját belső iránytűnkkel. A lassítás, a befelé fordulás és az álmodozás nem luxus , hanem alapfeltétele annak, hogy hosszú távon is hitelesen és jelenléttel tudjunk kísérni másokat.
Mi januárban minden évben készítünk egy víziótáblát. Ez nem egy célkitűző eszköz a klasszikus értelemben, hanem egy belső tér térképe.
Olyan érzéseket, szokásokat, és kapcsolatokat jelenítünk meg rajta, ezekhez jó visszatérni akkor is, amikor a mindennapok sodrása elragad. Ez a folyamat segít abban, hogy az álmainkat nem elvárásokká váljanak, hanem irányt mutatnak a belső képek, amelyekhez apró lépésekben tudunk közeledni.
A jövőtervezés ebben a szemléletben sosem a teljesítményről szól, hanem a figyelemről, és a kíváncsiságról önmagunk felé. Arról, hogy megengedjük magunknak az álmodozást, és elfogadjuk, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik, hanem lépésről-lépésre bontakozik ki. Ebben a lassú, tudatos haladásban pedig ott van a biztonság, a belső stabilitás és a minőség, amelyből segítőként is igazán jelen tudunk lenni mások számára.
NÍVÓ Tipp!
Amikor elkészíted a víziótábládat, ne csak azt figyeld meg, mit szeretnél elérni, hanem azt is, hogyan szeretnél közben érezni . Írj fel három érzést a táblád sarkába – például nyugalom, biztonság, öröm –, és időről-időre térj vissza hozzájuk. Ha egy döntés, feladat vagy irány ezekhez az érzésekhez közelebb visz, jó úton jársz. Ha eltávolít, akkor érdemes újragondolni. A valódi szintlépés nem a cél elérésében, hanem a belső iránytű követésében történik.
