7 módszer, hogy megtanítsuk a gyerekeknek: a kudarc is lehet nagyszerű

Már tudjuk, hogy a növekvő gondolkodásmód fejlesztése lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy jobban kezeljék a kudarcokat. Ez megváltoztatja, hogyan reagálnak a hibákra is.

A Developmental Cognitive Science folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány szerint a növekvő gondolkodásmóddal rendelkező gyerekek azonos hibák után erősebb agyi reakciókat mutatnak, mint azok, akik rögzített gondolkodásmóddal rendelkeznek. Ennek eredményeként sokkal valószínűbb, hogy javítanak a teljesítményükön.

A kudarc elkerülhetetlen, de ha a gyerekek figyelmét arra irányítjuk, hogy mi romlott el és hogyan javíthatnák, a növekvő gondolkodású gyerekek képesek pozitív tanulási tapasztalatokká alakítani a kudarcokat.

A gyerekek számára fontos, hogy megtapasztalják a kudarcot, de a felnőttek gyakran nehezen fogadják el ezt a tényt. Sokan úgy vélik, hogy a jó szülői nevelés azt jelenti, hogy megvédjük a gyermekeinket a küzdelmektől és nehézségektől.

Jessica Lahey, a The Gift of Failure című könyv szerzője és tanár rámutat, hogy a kihívásokkal teli tapasztalatok segítik a gyerekeket abban, hogy kifejlesszék a megküzdési és problémamegoldó készségeiket. Ha megakadályozzuk, hogy a gyerekek szembesüljenek a nehézségekkel, a fontos agyi kapcsolatok nem fejlődnek ki.

„A kis kudarcok megengedése most megtanítja a gyermeket azokra a készségekre, amelyekkel megbirkózni tud a nagyobb kudarcokkal, és talán elkerülni is tudja őket.” – Jessica Lahey

Rachel Simmons azt javasolja, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, hogy szembenézzünk a saját félelmeinkkel a gyerekek kudarcával kapcsolatban:

• Hogyan viselkednék most, ha nem félnék vagy nem aggódnék?
• A hiba következményei tartósak vagy életveszélyesek?
• Mit fog tanulni a gyerek, ha hagyom, hogy a helyzet kibontakozzon?
• Adjunk teret a gyerekeknek a kudarcokhoz. Ők (és mi is) erősebbek lesznek általa. Ahogy mondják: „A kudarc nem végzetes.”

A kudarc kiváló tanár. Akkor miért ne ünnepelhetnénk minden alkalommal, amikor ez megtörténik, tudva, hogy éppen most érkezett egy új lehetőség?

A hibák ünneplésének néhány módja :

• Lehetőséget adni a gyerekeknek, hogy dicsekedjenek a hibáikkal és azzal, amit tanultak belőle.
• Bemutatkozik a „kudarc péntek” (a hét olyan napja, amikor egy híres emberről olvasunk, aki kudarcot vallott)
• Adjunk egy ötöst gyermekünknek minden alkalommal, amikor hibát követ el.

A „Kedvenc nem” tevékenység használata. Minden nap azonosítsunk egy különösen jó hibát, amelyet gyermek elkövet (a kedvenc nem), esetleg egy olyan hibát, amely egy fontos fogalmat emel ki. A gyerekek megbeszélhetik, mi ment jól a hibán belül, és a helyes gondolkodást minden botlásnál.

Amikor a gyerekek felismerik, hogy a kudarc csak egy lépcsőfok a sikerhez vezető úton, akkor azt inkább értékelni kell, mint félni.

A botlás a tanulási folyamat kulcsfontosságú része. James Nottingham által létrehozott „The Learning Pit” modell egy egyszerű, de hatékony módja annak, hogy a gyerekek megértsék ezt a folyamatot.

Amikor kihívással nézünk szembe, mindannyiunknak át kell mennie a bizonytalanság „gödrén”. Az olyan érzések, mint „kudarcot vallottam” vagy „elakadtam”, csak azt jelzik, hogy mélyebb gondolkodás és tanulás zajlik.

James Nottingham így fogalmaz: „Érzed az 'Eureka!' pillanatot anélkül, hogy előtte küzdöttél volna?”

Tanítsuk meg a gyerekeknek a „gödör” metaforát, és építsük be a mindennapi szókincsükbe. Például egy kihívást jelentő feladat során kérdezzük meg: „Ki van a gödörben? Ki jött ki a gödörből?”

Az osztályteremben is alkalmazhatjuk ezt a megközelítést: a különböző szakaszokban lévő gyerekeket párokba állíthatjuk, hogy együtt dolgozzanak és támogassák egymást a gödörből való kijutásban.

A gyerekek gyakran félnek a kudarctól. De mi lenne, ha tudnák, hogy a hibák segítenek fejleszteni az agyukat? Szerencsére számos kutatás bizonyítja ezt.

A kudarctól való félelem sokféle formában jelentkezhet. Lehet, hogy általános aggodalomról van szó, például arról, hogy a gyerek mindig tökéletes akar lenni, vagy konkrétabb félelemről, mint például az, hogy kiváló  eredményt szeretne a következő dolgozatában. Íme néhány tudományosan alátámasztott tipp ezeknek a félelmeknek a kezelésére:

Ha a gyermek attól tart, hogy hibázik...

Mondjuk neki: Minden egyes hiba, amit elkövet, elektromos jeleket küld az agyában, amelyek segítenek a tanulásban.

Meséljünk neki egy tanulmányról, amely bebizonyította, hogy az agya „szikrázik és növekszik”, amikor hibázik (Moser et al., 2011). Ez azt jelenti, hogy a hibák fontosak a fejlődéshez!

Ha a gyermek attól fél, hogy rossz választ ad...

Mondjuk neki: A találgatás az egyik legjobb módja annak, hogy új dolgokat tanulj meg!

Ha helytelen választ ad, az is nagyszerű, mert a kijavítás révén még jobban rögzül a helyes válasz az agyában. A hibázás segít, hogy később könnyebben felidézze a helyes választ.

Ha gyermek fél a nehéz anyagoktól...

Mondjuk neki: Ha kihívást jelentő anyaggal foglalkozik, természetes, hogy többet hibázik. De minél többet kell dolgoznia valami megértéséért, annál jobban megjegyzi azt.

Valójában minél több erőfeszítést igényel valami, annál mélyebben rögzül az emlékezetében. Ha a gyerekek megértik, hogy az agy hogyan fejlődik a hibák által, sokkal izgatottabbak lesznek a tanulási folyamat iránt.

A kudarc ugyanolyan értékes, mint amilyen elkerülhetetlen. Inkább arra koncentráljunk, hogy a gyerekek fejlődését támogassuk vele, ahelyett, hogy próbálnánk elkerülni számukra. Használjuk ki a kudarc adta lehetőségeket, például azzal, hogy felteszünk olyan kérdéseket, mint: „Mit tanultál ebből?” vagy „Mit csinálnál másképp legközelebb?” Így a kudarc pozitív oldalaira helyezhetjük a hangsúlyt.

Eredetileg üzleti koncepcióként indult, amely szerint a hibák lehetőséget adnak a tanulásra és fejlődésre.

Elaine Taylor-Klaus, professzionális edző és szülő, azt javasolja, hogy tanítsuk meg gyermekeinknek, hogyan „bukjanak előre” az életben. Fontos, hogy ott legyünk mellettük, amikor elbuknak. Szerinte, különösen speciális igényű gyermekek szüleiként: „A hibák az emberi természet részei. Engedjük meg a gyerekeinknek, hogy emberek legyenek.”

Néhány módja a sikertelen előrehaladásnak:

Olvassunk olyan könyveket, mint Charlotte Foltz Jones „Hibák, amelyek működtek”

Beszélgessünk a kudarcokból tanult dolgokról, mint például a nagyobb empátia másokkal, a problémamegoldás képessége vagy a megbocsátás megtanulása.

Tervezzük meg előre a jövőbeli hibákat, és mondjuk ezt például: „Alig várom, hogy lássam, milyen új dolgokat tanulsz meg ebből!”

Lee Garrett, edző szerint: „Nem az határoz meg bennünket, hogyan bukunk el. Az számít, hogyan állunk fel.”

A kudarc még a legjobb stratégiákkal is néha nagyon nehéz lehet. Fontos, hogy segítsünk a gyerekeknek tudatosan kezelni a nagy érzelmeket, mint például a szomorúságot vagy a haragot. A gyakorlás révén a gyerekek megtanulhatják, hogyan reagáljanak a kudarc intenzív érzéseire, ahelyett, hogy csupán automatikusan reagálnának.

A mindfulness (figyelem) és a reziliencia (rugalmasság) közötti kapcsolat jól dokumentált. A Floridai Állami Egyetemen végzett közelmúltbeli kutatás szerint azok a főiskolai hallgatók, akik figyelmesek, jobban képesek profitálni a nehézségekből. Amikor kihívásokkal szembesültek, magabiztosak maradtak a tanulmányi képességeikben (Hanley et al., 2015).

De hogyan segíthetünk a gyerekeknek tudatosabb hozzáállást kialakítani?

Michelle McDonald RAIN technikája egy egyszerű módszer, amely segít a gyerekeknek felismerni és elfogadni érzéseiket. Íme a négy lépés:

R - Felismerés ("Mi történik ebben a pillanatban? Hogyan érzem magam? Hol érzem ezt a testemben?")

Példa: „Annyira mérges vagyok magamra a helyesírási teszt miatt. Sírni szeretnék.”

A - Engedés ("Hagyom, hogy a gondolatok vagy érzések csak itt legyenek. Még ha nem is tetszik.")

Példa: „Dühös vagyok, és sírni akarok. Kényelmetlen, de megengedem magamnak, hogy így érezzem.”

I - Nyomozás ("Miért érzem így? Tényleg igaz ez?")

Példa: „Úgy érzem, hogy nemcsak mérges vagyok, hanem csalódott is. Talán azért, mert azt hiszem, többet tanulhattam volna.”

N - Nem azonosítás ("Van egy gondolatom vagy érzelem, de nem vagyok az a gondolat vagy érzelem.")

Példa: „Lehet, hogy dühös és csalódott vagyok, de nem azonosítom magam ezzel. Több vagyok annál, amit ebben a pillanatban érzek.”

A tudatos megközelítéssel a gyerekek jobban elfogadhatják és kezelhetik a kudarcot és a hozzá kapcsolódó érzéseket. Figyelmes megközelítéssel a gyerekek megtanulhatják jobban elfogadni és reagálni a kudarcra, valamint a hozzá kapcsolódó érzéseikre.