Júniusban valahogy már mindenki a szabadságra vágyik. A gyermekek számolják az utolsó iskolai napokat, a szülők a nyári terveket rendezgetik magukban, a pedagógusok és segítő szakemberek pedig lassan megérkeznek egy hosszú, sokszor fárasztó időszak végéhez. Ilyenkor a levegőben ott van a megkönnyebbülés, a várakozás, az izgatottság, de sokszor a fáradtság is, mert a tanév vége nemcsak a bizonyítványokról, az osztálykirándulásokról és a nyári szünetről szól, hanem mindarról is, ami az elmúlt hónapokban bennünk és a gyermekeinkben összegyűlt.
Ahogy véget ér az iskola, mintha mindannyian egy nagy levegőt vennénk.
- Végre nem kell annyira sietni.
- Végre nem kell minden reggel ugyanabban a ritmusban indulni.
- Végre lehet egy kicsit lassabban ébredni, mezítláb járni a fűben, tovább beszélgetni este, és megengedni magunknak azt az érzést, hogy most egy kicsit szabadabbak lehetünk.
...de miközben annyira várjuk ezt a szabadságot, érdemes egy pillanatra azt is észrevenni, hogy a szabadság kapujában sokféle érzés állhat. Lehet benne öröm, megkönnyebbülés, kíváncsiság, de lehet benne feszültség, bizonytalanság, elengedés és fáradtság is.
Júniusban ezért nálunk az érzelmek felismerése kerül a középpontba.
Az érzelmek nem azért vannak, hogy gyorsan túllépjünk rajtuk. Nem azért érkeznek, hogy megnehezítsék a napjainkat. Az érzelmek finom belső jelzések, amelyek mesélnek rólunk. Mesélnek arról, mire vágyunk, mire van szükségünk, hol fáradtunk el, mi esett jól, mi fájt, és mi az, ami figyelmet kér bennünk.
A gyermekeknek különösen nagy szükségük van arra, hogy megtanulják felismerni ezeket a belső jelzéseket. Hiszen sokszor még nem tudják pontosan elmondani, mi történik bennük. Csak azt látjuk, hogy nyugtalanabbak, érzékenyebbek, könnyebben sírnak, hamarabb dühösek lesznek, vagy éppen visszahúzódnak.
Ilyenkor nagyon sokat jelent, ha nemcsak a viselkedést nézzük, hanem mögé is figyelünk, mert a viselkedés mögött gyakran ott van egy érzés, amely szeretné, ha végre valaki észrevenné.
Lehet, hogy a düh mögött fáradtság van. Lehet, hogy a sírás mögött csalódás. Lehet, hogy a nyugtalanság mögött izgatottság, és lehet, hogy a csend mögött olyan érzések bújnak meg, amelyeknek még nincsenek szavai.
Mi júniusban az Érzelmek Felismerése Posztert használjuk a gyermek foglalkozásainkon.
Ebben a hónapban az érzelmek felismerésével foglalkozunk, mert tanulható. Nem egyik napról a másikra történik, hanem apró, szeretetteljes pillanatokon keresztül. Egy kérdésben. Egy ölelésben. Egy közös rajzolásban. Egy esti beszélgetésben. Egy olyan mondatban, amely nem siettet, nem javít, nem minősít, csak jelen van.
Az érzések valójában olyanok, mint a hullámok. Vannak csendes, lágy hullámok, amelyek szinte észrevétlenül ringatnak bennünket, és vannak erősebb, viharosabb hullámok is, amelyek néha elborítanak, de minden hullám változik. Egyik sem marad örökké ugyanolyan. Ha ezt a gyermekek megtapasztalják, lassan megtanulják, hogy az érzéseiktől nem kell félniük. Nem kell elnyomniuk őket, és nem kell szégyelniük sem. Elég, ha megtanulják észrevenni, megnevezni, és biztonságban átengedni magukon.
NÍVÓ Tipp!
Amikor azt kérdezzük egy gyermektől, hogy „mit érzel most?”, akkor nemcsak választ várunk tőle, hanem hidat építünk felé. Azt üzenjük neki, hogy érdekel a belső világa, hogy nem kell egyedül maradnia az érzéseivel, hogy amit érez, annak helye van.