Augusztus különös hónap, mert még élvezzük a nyár szabadságát, de közben már érezzük, hogy valami változni készül. Közeledik az óvoda- és iskolakezdés, visszatér a szokásos napirend, és sok gyermekben megjelenik a bizonytalanság.
- Milyen lesz az új közösség?
- Vajon megtalálom a helyet?
- Képes leszek megbirkózni az új feladatokkal?
A változás akkor is fájhat, ha valami jó felé vezet bennünket, mert minden új kezdetben ott van valaminek az elengedése is. Búcsút veszünk a nyári szabadságtól, a megszokott ritmustól vagy egy régi közösségtől.
Az elménk szereti az ismerősöket, mert az biztonságot jelent számára. Egy új helyzetben azonban még nem tudjuk, mire számíthatunk. Ez a bizonytalanság felnőttként is nehéz lehet, a gyermekek számára pedig különösen nagy kihívást jelenthet.
Ők sokszor még nem tudják elmondani, hogy félnek az ismeretlentől. Csak azt látjuk, hogy érzékenyebbek, nyugtalanabbak, könnyebben sírnak vagy dühösebbek lesznek. Ilyenkor nem csak a viselkedést figyeljük, hanem azt is, milyen érzés lehet mögötte.
Lehet, hogy a tiltakozás mögött félelem van, a düh mögött bizonytalanság, a kapaszkodás mögött pedig a biztonság iránti vágy. A gyermeknek nem mindig megoldásra van ilyen szüksége. Sokszor többet jelent számára egy ölelés és egy megnyugtató mondat:
Augusztusban, és szeptemberben, ezért nálunk a szemléletváltás kerül a középpontba. Megmutatjuk a gyermekeknek, hogy egy helyzetre többféleképpen is lehet tekinteni. Valami egyszerre nehéz ijesztő és izgalmas, és mégis teljesíthető.
A „Nem tudom megcsinálni” mondatból lassan megszülethet a „Még nem tudom megcsinálni.” A „Félek tőle” mellé pedig odakerülhet: „Megpróbálhatom egy apró lépéssel.”
A változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás tanulható. Ehhez időre, biztonságra, és sok apró, bátorító tapasztalatra van szükség.
Mi a Szemléletváltás a gyermekek nyelvén Posztert használjuk a gyermek foglalkozásainkon ebben az időszakban!
Ebben a hónapban a változások elfogadásával és a szemléletváltással foglalkozunk, mert a rugalmas gondolkodás tanulható. Nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem apró, biztonságot adó tapasztalatokon keresztül.
A változás olyan, mint amikor egy új ösvényre lépünk. Eleinte ismeretlennek és bizonytalannak tűnhet, ezért természetes, ha a gyermek megtorpan, fél vagy visszavágyik ahhoz, amit már jól ismer. Ahogy apró lépésekben halad előre, az új út lassan ismerőssé válik. Ha ezt a gyermekek megtapasztalják, megtanulják, hogy a változástól nem kell félniük, akkor nyitottan ránéznek az új helyzetre, és megteszik azt az egyetlen apró lépést, amelyre éppen készen áll.
NÍVÓ Tipp!
Amikor azt kérdezzük egy gyermektől, hogy „mit érzel most?”, akkor nem választ várunk tőle, hanem hidat építünk felé. Azt üzenjük neki, hogy érdekel a belső világa, hogy nem kell egyedül maradnia az érzéseivel, hogy amit érez, annak helye van. Amikor a gyermek fél egy változástól, ne próbáljuk azonnal meggyőzni, hogy nincs mitől tartania. Először fogadjuk el az érzést, majd kérdezzük meg tőle:
„Mi az a legkisebb dolog, amit most meg tudnál próbálni?”
A változást nem kell egyetlen nagy ugrással megoldani. Sokszor az apró, biztonságos lépések visznek a legmesszebbre.